Vaskó Gabriella a lánykori nevem, és ezen alkotom munkáimat is. Jászjákóhalmán születtem 1946. december 23-án. Salgótarjánba élek. Gyermekkoromban kezdtem grafikai rajzokkal foglalkozni, amiben rajztanárom segített.Mindent próbáltam lerajzolgatni, amit csak láttam.

A pirográfia tanulását a műszerész szakma sugallta. A férjem segített elsajátítani, ugyanis ő találta ki nekem ezt a technikát, és készítette el azt az eszközt, amivel égetni tudtam a fatáblára.

A munka és a tanulás mellett a rajzolást sem hagytam abba. Nagyon sok kiállítást láttam, és megismerhettem művészembereket, akiktől sokat tanultam. Ilyen híres festő- és zománcművész volt Czinke Ferenc, aki a szárnyai alá vett. Évekig jártam hozzá magántanulóként.

A pirográfiával 1980-tól foglalkozom, amikor a férjem elkészítette az égető eszközt. Nem volt könnyű a grafikáimat átültetni az égetésre. Eleinte csak adaptációkat készítettem híres festők képei alapján, akik a kedvenceim voltak: Dürer, Van Gogh, Delacroix. Akkor még nem volt kiállításom, csak munkahelyeken volt alkalmam bemutatni azt, amit csináltam, hiszen nem is gondoltam, hogy valakinek tetszhet. Ezután már saját rajzaimat is kezdtem átültetni a fatáblára, ami egyre jobban sikerült.

Időközben megismerkedtem dr. Matits Ferenc művészettörténésszel, aki a helyi múzeum igazgatója volt, és látta a képeimet. Nagyon tetszett neki, mert még nem találkozott ezzel a technikával, és nagyon jó ötletnek tartotta, ezért meghívott az első önálló kiállítás megtartására 2006-ban, amit ő nyitott meg, és nagy sikere volt. A kiállításon a helyi sajtó is ott volt, riportot készítettek és fotókat is megjelentettek róla. Ennek hatására nagyon sok felkérést kaptam kiállításokra, ami azóta is tart.

Témáim az alkotásban eleinte várak voltak, amit sorozatban készítettem el. Majd hétköznapi emberek, események megformálása, táncsorozat, állatok, tanyavilág, valamint személyes élményeket dolgoztam fel. Szeretek utazni, és az ott látottakat is felhasználom a képeknél.

37 évi pirográfia tanulás után azt mondom, hogy megérte. Eddig kb. 160 db kép készült el. Különlegessége, és az, hogy a megyében egyedül csak én használom ezt a technikát, de az országban is nagyon kevesen, egyedivé teszi, ami azt hozza magával, hogy sokan megkeresnek, hívnak kiállítani, és mindig nagy sikere van a kiállításaimnak is. Ezért keresett meg a Who’s Who nemzetközi életrajzi enciklopédia szerkesztője is, hogy a kiadványukba beletegyék fényképes biográfiámat 2009-ben, ami nagy elismerés volt számomra. Közgyűjteményben is megtalálhatóak ma már a képeim, a helyi Múzeumban és a Könyvtárban. A legkedvesebb díjam pedig, amit egy iskolától kaptam, az az Aranyecset díj.

2008-ban felkértek, hogy vegyek részt a XX. Országos Képző- és Iparművészeti Kiállításon, ahol zsűrizték a képeket. A zsűrizők között volt több budapesti egyetemi, főiskolai tanár, többek között Bálványos Huba grafikusművész főiskolai tanár úr is. (Sajnos azóta már nincs közöttünk.) Emléklappal díjazták az alkotásaimat.

Közel 60 önálló és több csoportos kiállításom volt eddig az ország számos helyén. Azt hiszem, a képzőművészetben minden álmom valóra vált. Amatőr művészként érzem a megbecsülést. Szeretik a munkáimat, és ez mindennél többet jelent nekem.

Gabriella Vaskó is my maiden name, and I create my work as well. I was born in Jászjákóhalma on 23 December, 1946. I live in Salgótarján. In my childhood I began to draw graphic drawings in which my drawing teacher helped me. I tried to elaborate what I just saw.

The study of pirography was suggested by my profession of technician. My husband helped me to learn, because he invented me this technique and made the tool I could burn on the board.

Apart from work and learning I did not stop drawing. I've seen a lot of exhibitions and got to know some of the artists I've learned a lot. Ferenc Czinke, a famous painter and enamelist was my private teacher for years.

I'm dealing with pirography since 1980 when my husband made me the burning device. It was not easy for my graphics to be transposed into firing. At first, I made adaptations only based on pictures by famous painters who were my favorites: Dürer, Van Gogh, Delacroix. At that time I had no exhibitions yet, only at workplaces I had the opportunity to present what I did, because I did not think anyone would like it. After that, I began to translate my own drawings onto the board, which was more and more successful.

Meanwhile, I met dr. Ferenc Matits art historian, who was the director of the local museum and saw my paintings. He really liked it because he had not met this technique and he thought it was a very good idea, so he invited me to hold the first independent exhibition in 2006, which he opened and was a great success. At the exhibition, the local press was also there, made reports and published photos of it. As a result, I have received a lot of requests for exhibitions that have been going on since then.

My themes in the work were initially castles, which I made in series. Then I made everyday people, events, dances, animals, farms and personal experiences. I like to travel and I also use the pictures I see there.

After 37 years of pirography learning I say it was worth it.

My works can also be found in collection at the local museum and in the Library. And the dearest prize, which I received from a school, is the Aranyecset (Golden Paintbrush) prize.

In 2008 I was asked to attend the XX. National Exhibition of Fine Arts and Applied Arts, where my works were judged. Among the jury members were several university professors from Budapest. I was awarded a memorial card for my creations.

I have had nearly 60 individual and group exhibitions in many places in the country. I think in my fine art all my dreams come true. I feel appreciated as an amateur artist. People love my work and it means more than anything to me.