Kétegyházán 1952-ben születtem. Szegeden érettségiztem. 1979 óta vagyok művészeti alaptag. 1980-tól ismét szülőfalumban élek, itt alapítója és vezetője voltam  a képzőművészeti alkotótábornak. Az Iparművészeti Főiskolán  kiváló mestereim voltak Baska József és Fót Ernő, szobrászatot  pedig Illés Gyulánál tanultam. Főiskolás koromban gyakran kiállítottam Budapesten és környékén. Nem mondhatom, hogy gyakran állítok ki, azt is többnyire Ausztriában és Németországban. Itthoni országos tárlatokon szoktam részt venni – időnként. Sok munkám található külföldi magángyűjteményekben: Ausztriában, Németországban, Svédországban, Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban és Ausztráliában. Festészetem realisztikus, de hangulatomtól függően áthajlik szürrealizmusba.

  A festés számomra készenlét és kapcsolatkeresés; lehetőség az örömszerzés tárgyiasítására. Mindenben az általánost keresem, de a részletek hűségével. Nem ihletre várva dolgozom, hanem azt várom, hogy munka közben találjon meg az ihlet. A realizmusban hiszek, abban a realizmusban – még ha talán korszerűtlen is manapság – mely az embert kiemeli a mindennapiságból, de nem feledteti el vele a valóság lényegét. Emiatt a forma keresése számomra a legegyszerűbb és leghétköznapibb témán keresztül is titokkeresést jelent. A festményeimen a természeti szépnek megtalálására törekszem, ami tulajdonképpen nem más, mint ösztönös örömkeresés. Igen, vallom: örömkereső képfestő vagyok.

Ich  binn in 1952 in Kétegyháza geboren.

Ich habe Abitur in Szeged in einem Technikum von Maschinenbauindustrie abgelegt, dann habe ich in bin diesem Bereich in Békéscsaba gearbeitet. Ich habe mich an die Kunstgewerbehochschule angemeldet, wo ich ausgezeichnete Meister hatte: Baska József und Fót Ernő, ich habe Bildhauerei bei Illés Gyula studiert. Als ich Student an der Hochschule war, hatte ich mehrere Ausstellungen in Budapest und in der Gegend.

Seit 1979 bin ich künstlericher Grundmitglied. Ich lebe seit 1980 in meinem Geburstdorf, hier war ich Gründer und der Leiter des Lagers der bildenden Künste. Ich könnte nicht sagen, dass ich oft ausstelle, am meisten in Deutschland und in Österreich. In Ungarn nehme ich an Kunstausstellungen teil – von Zeit zu Zeit. Viele von meiner Werken sind in Privatsammlungen zu finden: In Österreich, in Deutschland, in Schweden, in den Vereinigten Staaten, in Kanada, in Japan und in Australien. Meine Malerei ist realistisch, aber von meiner Laune abhängig beugt sie sich in Surrealismus.

Die Malerei ist für mich Bereitschaft und Kontaktssuche; Möglichkeit für die Versachlichung der Freudenbereitung. Ich suche in alles das Allgemeine, aber mit Treue der Einzelheiten. Mein Pinsel wird nicht von der Inspiration in Bewegung gesetzt, sondern ich warte darauf, dass die Inspiration mich während der Arbeit findet. Ich glaube in dem Realismus – auch ween es heutzutage unmodern ist, das den Menschen aus der Alltäglichkeit heraushebt, aber lässt ihm das Wesentliche der Wirklichkeit nicht vergessen.

Deshalb bedeutet für mich die Suche nach der Form durch das einfachsten und alltäglichsten Thema die Suche nach dem Geheimnis. In meinen Gemälden strebe ich, die natürliche Schönheit zu finden, was eigentlich nicht anders ist, als die instinktive Suche nach der Freude. Ja, ich bekenne mich: ich bin ein Maler, der nach der Freude sucht.